Április 12-e a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja. Arra ösztönöz minket ez az évforduló, hogy szembenézzünk a közelmúlt történelmének egyik fájdalmas és érzékeny témájával. Meg kell ezt tennünk, folyamatosan. Ma már nem gond 1848. március 15-e vagy 1956 októbere kapcsán összejönnünk és emlékeznünk a hősökre, már nem probléma augusztus 20-át sem ünnepelnünk ebben az országban, de még mindig gondot okoz visszaemlékezni a második világháború utáni szomorú eseményekre. Olyan dolgok történtek, amelyeket sokan szeretnének elhallgatni!
Vannak közöttünk olyanok is, akik megérték a deportációt, a reszlovakizációt, a kitelepítést. Három olyan eszközről van szó, melyhez csak akkor nyúlnak, ha valakinek nagyon rosszat akarnak tenni, amikor egy közösséget el akarnak törölni. Nagyon keveset beszélünk arról, hogy 1945 után, a szovjet csapatok bevonulása után koncentrációs táborokat hoztak létre, ahová németeket és pozsonyi magyarokat telepítettek ki. Nekik fehér szalagot kellett hordaniuk.
Keveset beszélünk arról is, milyen kínok között zajlott a deportáció. A hideg télben, kegyetlen körülmények között kellett 40 ezer magyar embernek elhagynia otthonát. Csehország azon vidékére vitték őket, ahol korábban a szudétanémetek éltek. Döntő többségük később hazaszökött, illetve visszatért, de tovább folytatódott a magyarok fondorlatos elűzése, átformálása. Az akkori hatalom kitalálta, hogy „reszlovakizáljunk!" Már a szó is fondorlatos, hiszen a „reszlovákizáció" azt jelenti, hogy visszavenni a szlovák nemzetiséget. Olyan embereknek is, akiknek talán még a felmenőik között sem volt szlovák! Azt mondták, akkor nem kell elmennetek a marhavagonokkal, megtarthatjátok vagyonotokat. Ördögi javaslat volt, hiszen az embert szembeállítja önmagával, meghasonulásra kényszeríti, és családja megmentése érdekében olyan döntésre készteti, amelyet egyébként soha nem vállalt volna. 382 ezren reszlovakizáltak abban az időben. És ott volt még a lakosságcsere is a csehszlovák-magyar egyezmény alapján.
Ezeket elfelejteni nem lehet! Az 1989-es rendszerváltás után a szlovák törvényhozás már elnézést kért a második világháború alatt a zsidó közösséggel szembeni drasztikus eljárásokért. Már elnézést kért a németekkel szembeni tettekért. De a felvidéki magyarsággal szembeni eljárásokért nem, ahogy tényleges szlovák politikai erő és közintézmény sem! Rendkívül fontos, hogy mi erről soha ne mondjunk le! Elfogadhatatlan, hogy a mai napig a kollektív bűnösség elvét ebben az országban nem törölték el!
Berényi József,
az MKP elnöke
