Táblaállítási mozgalmunk alapcélkitűzése az volt, hogy elfogadtassuk a szlovák, de részben a magyar közvéleménnyel is, hogy a kétnyelvű vasúti feliratok semmi természetelleneset nem jelentenek, sőt ellenkezőleg: megjeleníthető a vasútállomásnál a lakosság által szlovákul és magyarul is használt megnevezés. A Most-Híd három parlamenti képviselőjének törvénymódosítási javaslata megnyitja a lehetőséget a megoldás felé. Mi is ezt akartuk.
Alapkérdés a törvény sorsa
Az alapkérdés most az, mi lesz a sorsa a törvényjavaslatnak. Feltételezhető, hogy Robert Fico a júliusban esedékes Orbán Viktorral való találkozása előtt hajlamos lesz gesztust gyakorolni Magyarország és az itteni magyarság felé. Ezért igenis elképzelhetőnek tartom, hogy a törvényjavaslat legalábbis az elő olvasatban sikeres lesz, s a törvényhozás a nyár előtt tovább utalja azt a második olvasatba. A második olvasat sikere természetesen kérdéses, de nem reménytelen és precedens nélküli.
Annak idején 2008-ban ellenzéki képviselőként e sorok írójának is sikerült Szigeti Lászlóval közös beadvánnyal (a Smer támogatásával) elfogadtatnia a parlamentben a földrajzi megnevezések magyar nyelvű használatát, illetve önálló javaslatként sikeres lett a magyar nyelvű népszámlálási ívekről szóló törvénymódosításom is.
Ha Robert Fico tovább akarja folytatni a jószomszédi kapcsolatokat, tehet egy lépést előre, amennyiben pártjában el tudja fogadtatni a vasúti kétnyelvűséget és a törvénymódosítást. Közösségünk ki van éhezve a sikerre, az egész Kárpát-medence magyarsága nekünk szurkol, hiszen mi állunk a jelen helyzetben talán a legrosszabbul. Nem szabad azonban újra abba a hibába esnünk, hogy akár az első, akár a második olvasat sikerénél hátradőlünk, és azt mondjuk: itt van már a Kánaán, mert a vasúti kétnyelvűség ügye megoldódni látszódik.
Húsz év alatt többször esett meg az a hiba - nemcsak a politika, hanem a közélet és a szlovákiai magyar média részéről is -, hogy kis előrelépéseket óriási sikerként beharangozva, túlértékelve, elvontuk figyelmünket a megmaradásunk szempontjából fontosabb kérdésekről. Sőt, a kis sikernek örvendezve sokan feleslegesnek, szélsőségesnek, minősítették azokat a célkitűzéseket, amelyek a szlovákiai magyarság megmaradását ténylegesen, hosszú távon megalapoznák.
Fontos részletkérdés
A vasúti kétnyelvűség kétségtelenül fontos, emellett szimbolikus, de részletkérdés. Senki sem állíthatja, hogy a törvény elfogadása után az asszimiláció leáll. Továbbra is minden nap nagyjából tizenhét magyarral lesz kevesebb ebben az országban. Ezért Robert Fico is megengedhet magának ilyen mértékű engedményt a magyarokkal szemben. El kell kerülnünk viszont azt a helyzetet, hogy a dolgok túlértékelésével mi magunk segítsük a Smer-t egy „magyarbarát arculat" kialakításához. Ezért mondom azt, hogy helyén kell kezelni a kérdést. Ha siker koronázza, az mindenképpen közös siker lesz, amelyben benne van a széles politikai reprezentáció és az aktivisták is. De ha kudarc lenne, akkor sem kell a kardunkba dőlni. Úgy kell majd készülnünk 2016-ra, hogy meg tudjuk oldani ezt a témát. S itt jön a második de.
Ma nem szabad annyira felnagyítani ezt az ügyet, hogy 2016-ban a szlovák pártok majd ezt kínálják az esetleges kormányba lépő magyar erőnek, hogy megoldják a vasúti táblák kérdését, mert akkor valójában nem segítettünk jelentősen az itt élő magyar közösség identitása megőrzésének ügyében.
A vasúti kétnyelvűség kérdését helyén kell kezelni. Az egész kétnyelvűség témája nyilván vonzó, és a legkönnyebben védhető a nagyközönség előtt. Ebben a témában lehet a leginkább népszerűségi pontokat szerezni. Az EBESZ kisebbségi főbiztosa, Knut Vollebaek már 2010-ben írásban előterjesztette, hogy Szlovákiának átfogó kisebbségi torvényt kell elfogadnia. Az Európa Tanács már két jelentésben is megfogalmazta, hogy az önkormányzatiság (autonómia) a kisebbségi kérdés sikeres megoldásának legitim eszköze. A felvidéki magyarság megmaradásának alapkérdése, hogy 2016-ig a soraink közt zajló vita milyen tárgyalási helyzetbe hozza a leendő magyar parlamenti képviseletet, hogyan rangsoroljuk témáinkat, milyen prioritásokat állítunk fel.
Ma még megvan az erőnk a közös cselekvésre, ezért kell témáinkkal körültekintően bánni.
Berényi József
